L'amour toujours - Renault Mégane CC 2.0 dCi

Politika

Olyan az ember, hogy szereti a környezetét - egyszerűsített módon - kétfelé osztani. Lehet szó akár politikai választásról, akár az autók kapcsán meglévő attitűdökről. Hogy konkrét legyek abban a témában, amihez kevésbé értek: van, aki szereti a francia autókat, van aki zsigerből menekül előlük. Ugyanez visszafelé is igaz, mondjuk a németekre (olaszokra, amerikaiakra, stb.) Hogy miért is vettem ezt elő? Nos, ha az ember tesztelésre adja a fejét, akkor kutya kötelessége eldobni a berögzült rigolyáit, és valamilyen emelkedett objektivitással vizsgálni a vizsgált tárgyat. Mégsem tudom elfelejteni, hogy néha sikítva őrjöngtem a Mégane "logikája" kapcsán...

Könnyű nekem

A Volkswagen Eosban üldögélve, a kék-sárga lakkberendezési áruház parkolójában várom Kántor kollégát. Kezdem magam szétunni és szétizzadni a fekete bőrüléseken. A klíma halkan zúg, csak telnek a percek. A tető és az ablakok zárva. Már a zene sem segít... Egyszer csak felbukkan a nyitott tetejű Mégane. Sötétvörös, piros (?) - a fene se ért a színekhez - bőrülései izgalmasan világítanak ki a fekete karosszériából. Elvigyorodom, és az első gondolatom az, hogy azonnal cseréljünk!

Beleülök, helyezkedem egy sort, majd indulás tovább. Még a parkoló végéig sem jutok el, máris foszladozik a lelkesedésem. Zörög, nyiszog, nyafkázik. Később egyik tanult barátom megemlíti, hogy azért annyira nem lehet rossz a merevsége, mert ha felparkolok a járdára, nem robban szét a szélvédő. Ja. Az egész élet relatív, és minden csak nézőpont kérdése. A Mégane szerencséje és egyben pechje, hogy a nézőpont előtte egy Eos volt.

A kabriófelelős jelenti

Mielőtt azonban kiveséznénk a francia csajozós verdát, hiba volna nem most kampányolnom a rovaton belüli "kabriófelelős" pozíciójára, hisz' egyrészt nyár van, másrészt, mint a szerkesztőség legjóképűbb tagja, valószínűleg csak és kizárólag nekem állnak jól ezek az autók. Legfőképp, mivel mindenki stabil párkapcsolatban él, minek is nekik ilyen autó? Igazam van? Mindenki küldjön egy mailt a cikk végén, a nevemre kattintva, aki támogatja törekvésemet! A bátrak közül egyet megautóztatok valami szép verdával!

Fentiekből is kitűnik, hogy a Mégane igazi csajozós autó. Meglepő, hogy bár az Eos is ugyanezen alfaja a kocsiknak, valahogy más reakciókat váltott ki az emberekből. Míg arra inkább összeszűkült, villanó tekintettel néztek és ki nem vehető, de sejthető szavakat mormoltak, nos addig a Mégane kapcsán nyílt tekintetet, érdeklődést, "kacérkodást" véltem felfedezni a nap melegén, az áthevült flaszteren sétáló ifjú hölgyek körében.

Mindez fakad abból, hogy a Mégane CC - is - formás darab, akár kupéként, akár kabrióként nézzük. Szerintem egyébként ezek az autók még annyira ritkák, hogy lehetnek bármilyen formájúak, akkor is tetszeni fognak az embereknek. Összevetve az Eosszal, azért akad néhány különbség. Mindez a tető kialakításából fakad. A Renault ugyanis a tetejét másképp hajtogatja, mint a VW. Míg a németnek három részre nyílik szét, addig a gallok autójának két nagyobbacska elemből sikerül ezt megoldani. A folyamat gyorsabb - gombnyomás után mindössze 22 másodpercig tart -, és talán egy picit kevésbé látványos. Bár, szerintem olyan sohasem lesz, hogy egy helyen, azonos időben vetkőzzön a két autó. Aki pedig ennek kapcsán választ, nos, az különösen perverz!

A tető kapcsán viszont fontos tényező, hogy a Mégane-nál az utastérhez közelebbinek tűnik a szélvédő kerete, ami már-már zavaró. Beülésnél sötét árnyékként jön elő a gondolat, hogy egyszer majd nem figyelek, jól odaverem valamimet, és jól összevérzem a belteret. Talán pont ezért ilyen színű a bőr?

Nagyobb kép > Autósmozi: Mégane CC vs. VW Eos

A Mégane fara is hosszabb. Közel van már a formai tűréshatárhoz. Cserébe kupéként tisztességes csomagtartója van, 490 liter, ami kabrió-üzemmódban 190 literre csökken. Előbbi családi kiránduláshoz is jó, utóbbi a laza pizzakiszállításnak kedvez.

Ami a helykínálatot illeti, a recept itt is változatlan. Elöl jó, hátul felnőtt férfiaknak kompromisszum, ezen a körön kívül pedig elfogadható. Kabrióként szélfogóval, autópályázva, felhúzott ablakokkal még 170-nél is kellemes a hangulat. A szél nem kavarog veszélyesen, mindösszesen a nyomulás zaja fárasztó. A normál sztrádatempónál simán kellemes még.

Elcserélték a motort?

A Renault-dízelek jók. Sőt! A kétliteres dCi 150 lóerőt és 340 Nm-t teljesít. Vegyes használatban 5,7 liter a fogyasztása százon, 9,5 mp alatt gyorsul 100-ra és 210 km/h fölött van a vége. Briliáns!

Nagyobb kép > Autósmozi: Mégane CC vs. VW Eos

Egészen nyilvánvaló, hogy nem ez a motor volt beépítve a Mégane orrába, bár a forgalmi szerint, sőt a fizikai szemrevételezés során is gyanúsan úgy tűnt, hogy mégis. Azért is érdekes, mert én sem a motorerőt, sem a fogyasztást nem találtam meg. Egy idő után már nem is erőlködtem vele. Csöndben csorogni és élvezni a tájat meg a zenét, ehhez még egy kisebb motor is elég. Ráadásul az nem frusztrál azzal, hogy nem tudok megoldani egy előzést sem tisztességesen, nyomatékból.

Nyisz-nyösz

A Mégane-nal az élvezetes autózás kulcsa a helyesen megválasztott tempó, a megfelelő hangerejű zene és a bájos útitárs. Mindehhez annyit: gyorsan rájön az ember, hogy ez az autó nem a sportról szól. Néha bizonytalan, zavarba hozzák az útegyenetlenségek, a kormányzása nem különösebben élénk, a futómű dübörög, és a belső borítások folyamatosan versenyt ciceregnek a kabócákkal. Nyugodtan, kellemesen utazni viszont nagyon finom. Mindehhez javaslok valami remek muzsikát, amelyet vagy a CD-tárból, vagy a lejátszóból választhatunk ki. Mindkettő a középkonzolról tölthető be.

Nagyobb kép > Autósmozi: Mégane CC vs. VW Eos

Útitársról mindenki gondoskodjék magának. A Mégane annyiban tud segíteni, hogy az eddigieknél garantáltan egy fokkal csinosabb partner is szívesen veszi, ha a CC-sofőr felajánlja, hogy hazaviszi az esti buliból.

Vissza a mélylélektanhoz

Amint kezdtem, az emberek szeretik a dolgokat kettéosztani. A németes rögtön lecsap a Mégane gyengébb minőségérzetére. Bizonyosan bosszantani fogja a sok zaj, zörej, a funkciók - németes agy szerinti - logikátlansága. Nekik a Renault továbbra is eladhatatlan lesz. Aztán van a másik fele a népeknek, akik ezt magasról... Nekik fontos a technológia - kulcs nélküli indítás -, a hibátlan biztonsági pedigré, a forma és a stílus franciás tálalása, a jó ár-érték arány. Ők azok, akiknek egy germán ebben a szegmensben csak műkedvelő.

Nagyobb kép > Autósmozi: Mégane CC vs. VW Eos

Meggyőzni sem ezt, sem azt az oldalt nem lehet. Mindenki konokmód hisz a maga igazában. És ez kifejezetten bájos, ha "csak egy autóról" van szó. Sőt, jönnek még ennek a szegmensnek különféle márkák által létrehozott interpretációi is! Éljen a sokszínűség!

Szabadság! Egyenlőség! Testvériség! Au revoir!

A következő oldalon Ring Roland cimborám - Mégane-klubtag - különvéleménye olvasható - ne hagyják ki!

Bertalan Gábor