Feneket a magyaroknak! - Opel Astra Sedan 1.3 CDTi teszt

A hazánkban általános vélekedés szerint egy rendes autó bizony lépcsőshátú. Végre az Astra-vevők is választhatják a szedán karosszériát
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)

Osztráknak, németnek nem is kell szedán. Nem viszik: sem a gyár oda, sem ők a gyártól. Az ottani piacon a négyajtós presztízs a német márkák esetében feljebb kezdődik. A konszernrokon Chevrolet Aveo négyajtós kisautó létére már jogosult a németországi eladásra. A sportos, kompakt, családi, igavonó stb. három- és ötajtós változattól valamint a kombitól jól elkülönülten a négyajtós hivatott viselni az "alsó-középkategória elegánsa" jelzőt. Ezt a jól bejáratott klisét szokatlanul nagy, körülbelül négyévnyi szünet kísérte, ami a H-Astra debütálása és a négyajtós színrelépése között telt el. Még a kötelező gyakorlat, a TwinTop is rég megjelent, a négyajtós Astra meg még sehol sem volt.

Pedig nálunk és ebben a szegmensben nagyon fontos a hagyományosan autó-alakú változat szerepeltetése, igaz, itt aztán mellé lehet nyúlni a formával. A kisautóknál elkerülhetetlen, hogy a csúnyácska négyajtósról levágva a puttonyt megkapjuk az eredetileg tervezett csapott hátút, amire utólag dobták fel a dobozt. Az alsó-középkategória négyajtósai a nagyobb méret folytán ennél jóval arányosabbnak tűnnek, de azért találni egy-két esetleges megoldást. A jóvágású négyajtós far létrehozása nehéz feladat.

Nem szárnyalt a fantázia a far tervezésénél. Nem csúnya, de van jóval szebb is a kategóriában
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)

Az ismerkedést erről az oldalról kezdve ki-ki eldöntheti, az Astra Sedan szép-e, elegáns-e számára, vagy éppen a kevésbé sikerültek közé tartozik. Mivel orral parkolták le, rögtön a hátsó traktust vehettem szemügyre én is. Elsőre nem tetszett, főleg a lámpaforma miatt. Semmi különleges, ami egy kis életet vinne bele, mert amúgy az egész hátsó elég ötlettelen. Szebb a Mazda3-asé, a Corolláé, még az öreg Mégane is pofásabb hátulról. Nem rossz az Astra, de oldalról kell megnézni. Fényképezni inkább innen szabad, arányossága így érvényesül, és kiderül, hogy a far rövid, de magas. A markáns kerékíveket és orrot már ismerjük a többi Astráról, a külső leírásnak ezzel a végére is értünk. Összességében jól néz ki, de a tervezők helyében a lámpával variáltam volna még egy kicsit. Ez a sokadik Astra, aminek a belsejével barátkozom, és nagyjából megvan az a színvariáció, amivel kibékülnék. A fekete zongoralakk középkonzolt nem kedvelem, ellenben a tesztautó homokszínű betétjei nem rosszak. Ezzel még a többi rész és az ülések sötét tónusa is elviselhető. Tetszik a műszerek fémszínű karimája. A borostyánszínű kijelzőnél szebb a kék-sárga, piros-szürke-fehér kombinációjú.

A kormány emblémája nélkül sem lenne kérdés, milyen autó belseje ez
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)

Gyakorlati használat terén még mindig vannak fenntartásaim, de majd az ábécé következő Astrájánál kijavítják. Kell egy könyöklő a jobb kéz alá, és a kézifék alól ki kell venni a rekeszt, úgysem lehet hozzáférni a kar miatt, ellenben lehetne máshol kis polc. Így a középkonzol rendben is lesz, ha még ráadásul visszateszik a fedélzeti komputer irányítását a nagy, középső gombra, veszek egy Astrát. Eddig ugyanis egyszerűbb volt a kezelése, most viszont külön bekapcsoló, léptető és okézó gombokra kell odafigyelni. Ennél a nagy tekerő a hifié, mert a kis tekerőt levették. Az ablakfűtő gombokat felvinném a konzol tetejére, az ülésfűtés helyére. A belső levegőkeringetést minden indítás után meg kell nyomni, így ezt is felköltöztetném, szmogos nagyvárosban kényelmesebb volna. És picik a gombok! Nem érdekel a dizájn, nem akarok rászaladni valakire, miközben keresgélem, hogy elöl fújjon a gép, vagy hátul izzon a szál.