Az alsó-középkategória szívügyünk. Nem nekünk itt a szerkesztőségben, hanem úgy általában; nekünk Magyaroknak. Kis ország, kis pénz, kis autó. Izgalmas egy Porsche, egy Lambo vagy egy RS4-es Audi, de legtöbbünknek olyan távoli világ, hogy igazából még ábrándozni sem érdemes.

<page name="0"></page>

Az alsó-középkategória azonban egészen más.
Sokunknak van Astrája, Civicje, Golfja és még ki tudja, mije.
Vezettük őket, tudjuk, hogy néznek ki belül, mennyire tágasak,
kényelmesek, mennyit fogyasztanak. Régóta ismerjük, használjuk és
szeretjük őket; ők a barátaink, és pont ez bennük az érdekes.

Nem kell nagy fantázia, hogy elképzeljük megszokott társunkat, amint
hatalmas alufelniken suhan, és közben fenyegetően brummog a
sportkipufogó. Sokak egyáltalán nem akarnak sportautót, másokat az ár
rettent el, hiszen a sportos modellek akár több mint kétszer annyiba is
kerülhetnek, mint az alapváltozatok. Mégis,
ha már sportautó, nekünk, magyaroknak egészen biztosan ez a
kategória a legérdekesebb.
Egy
hot hatch természetesen gyors és agilis, a kérdés csak az,
mennyire. Hogy ezt eldöntsük, lecibáltuk az Opel Astra OPC-t, a Golf
GTI-t és a Civic Type-R-t Örkénybe, az Euroringre. Ha valahol, hát
versenypályán biztosan kiderül, melyik a legtökösebb.

Csak külsőleg

A Golf nem okozott sok fejtörést. Mindenki elég konzervatívnak
tartotta, szép felnik ide, piros keretes hűtőmaszk oda,
a GTI nem nagyon dobogtatta meg senki szívét. Túlságosan szolid,
ebben a kategóriában több exhibicionizmusra van szükség.

A Civic izgalmas kérdéseket vetett fel. Sokkal sportosabb, mint a
GTI,
ráadásul formabontó. Ez lett a veszte. A félig-meddig űrhajókra
emlékeztető gépezet valahogy nehezen egyeztethető össze a sportautó
fogalmával, ezért nagyjából 75-25%-ban szerkesztőségünk tagjai
leutálták, igaz, a kisebbség módfelett lelkes volt. Szegény Civic
kapott hideget, meleget, de legalább senki sem mondta rá, hogy semmi
különös.

Ha bő tíz évvel korábban készül ez a teszt, az akkori sport-Opelt
gúnyos kacaj fogadja, de lám, mennyit változott a világ. Az OPC
mindenkinél vagy első vagy alig lemaradva második lett; egyértelműen
elnyerte a tetszésünket.
Az Astra egyébként is mokány jószág, jó alapot szolgáltatott egy
sportautónak.
Az OPC, mint a riválisok, a szokásos kiegészítőket
kapta; hátsó szárny, nagy szoknyák, hűtőrács, felnik stb., csak ebben
az esetben hiteles lett a végeredmény. Az OPC Astráról nagyon is
hihető, hogy sportos, élvezetes és különleges. Övé az első pont.

Belvilág

Az Astra dicsősége nem tartott sokáig, a lehangoló középkonzol
és a kissé elavultnak ható műszeregység látványát még a sportos
kagylóülések és a bőrkormány sem tudták ellensúlyozni. Az OPC Astra
beltere - és most megkérném a kedves Opel-fanatikusokat, hogy ugorjanak
egy bekezdéssel lejjebb - vetélytársaihoz képest elég béna.

A Golf hozta a formáját, belül is kellemes, nyugodt, konzervatív.
Aki a sportosságot keresi, bent is csalódni fog, de akinek a külsejével
nem volt gondja, és lássuk be, vélhetően a vásárlók mintegy 100%-a
ilyen, annak a belső kialakítás is tetszeni fog.
A Golf beltere a konzervativizmus csimborasszója, ha az
elektromos ülésmozgató gombokat leszámítjuk, még a sportülések is
olyanok, mint anno az első GTI-kben voltak.

Ugyanezt a Civicről nem mondhatjuk el.
A Honda tervezőrészlege minden írott és íratlan szabályt
felrúgott,
a Type-R műszerfala nem is emlékeztet a többi
sportautóéra, sőt úgy általában nem emlékeztet semmire, amit úgy
nevezünk, műszerfal. A piros-fekete Recarók könnyet csalnak minden
sportkocsirajongó szeme sarkába; aki szereti a futurisztikus
megoldásokat, minden négyzetcentiméterért rajongani fog. Sokkal jobban
tetszett volna egy hagyományos, fehér hátlapú műszeregység, de még
nekem is el kellett ismernem, ez a pont egyértelműen a Civicnek
jár.

Mindennapok

Két második helyezettünk van.
Az Astra és a Civic nagyjából ugyanazt tudják. A motorjuk
alacsony fordulaton viszonylag halk, felpörgetve azonban kifejezetten
hangos, és autópályán sem olyan csöndesek, mint az egyszerű,
sportosítatlan változatok. A futóművük ráz, ami nemcsak akkor
kellemetlen, amikor gyanútlanul gurulunk át egy keresztbordán, de akkor
is, amikor gyorsan akarunk menni, ugyanis az útegyenetlenségek a feszes
futómű miatt gyakran dobálják az autót, így nehezebb úton tartani. Aki
OPC Astrát vagy Civic Type-R-t vesz, készüljön fel rá, hogy a plusz
lóerőkért cserébe kompromisszumokat kell kötnie a hétköznapokban.

A GTI-tulajdonos ezzel szemben olyan autót kap, ami gyakorlatilag
pontosan ugyanúgy használható, mint a mezei változatok.
A Golfnak csöndes a motorja, autópályán sem zajos, és az
útegyenetlenségek sem hozzák zavarba. Ez az autó szinte ugyanazt
nyújtja, mint az összes többi Golf, és még egy csomó pluszt. Sportos,
mégis kényelmes, kellemes, élhető, övé a harmadik pont, vitának helye
nincs.

A versenypálya

Megmértük a köridőket. Nem néztünk guminyomást, nem állítottuk be a
futóművet, és én, a jobb híján tesztpilóta sem gyakoroltam az autókkal,
hogy faragjunk az időkön; nem ezen volt a hangsúly. A köridők tehát
csupán viszonyítási alapnak szolgálnak,
a lényeget amúgy sem az óra mutatja, hanem a mosoly a sofőr arcán. A
Civic volt a leggyorsabb,
1:30,3-as kört futott, az Astra két
másodperccel maradt el ettől, a GTI pedig az Astránál is sokkal lassabb
volt, de mondom, nem ez a lényeg.

A GTI nem való versenypályára. Puhány, alulkormányzott és élettelen
a másik kettőhöz képest. Bár lassabb is, elsősorban nem a köridővel
volt a baj. Nem kellett óra, hogy megérezzük, utcán elég lehet ennyi,
de
versenypályán senki sem fogja hanyatt vágni magát; a futómű és a
motorerő is kevésnek bizonyult. A kulturáltság itt inkább hátrány, a
csöndes motor és a kellemes rugózás miatt a GTI-nek ezt az oldalát nem
kedveltük meg.

Az OPC annál meggyőzőbb volt. Ennek a legbrutálisabb a motorja,
keményen tart a futómű; sokkal élvezetesebb a Golfnál. Volt azonban
problémánk ezzel is. Az Astrában nem tudtuk kikapcsolni a biztonsági
rendszereket. (Utólag kedves olvasóinktól megtudtuk, a Sport gombot
nyomva tartva a rendszer kiiktatható, csak amikor a
bemutatón voltam,
még nem volt ilyen opció, ezért nem is erőlködtem.) A Sport gomb
megnyomása után az autó közvetlenebb, az elektronika engedékenyebb
lesz, de versenypályán, ahol az ember a legvégső határokat feszegeti,
ez nem elég.
Az Astra körideje sokkal közelebb lett volna a Civicéhez, ha a
fékasszisztens nem kapcsol be
minden féktávon, hiszen ilyenkor
hiába veszi el a sofőr a lábát a pedálról, a fékek nem oldanak azonnal,
így az autó az ideálisnál jobban lelassul. Az OPC Astra sokkal
élvezetesebb, élőbb a GTI Golfnál, de lehetne még közvetlenebb, még
precízebb.

Sportosság tekintetében az egyetlen szívómotoros versenyző, a Civic
Type-R toronymagasan nyert. Csodálatos hangja van,
az alul viszonylag gyenge motor a hétköznapokban sokakat
elkedvetlenít, de versenypályán nincs ezzel gond,
hiszen
folyamatosan fordulaton tudjuk tartani, márpedig ott van ereje
bőséggel. Ennek volt a legpontosabb a kormánya, ez hajtotta végre
legprecízebben a sofőr elképzeléseit. Jó a súlyelosztása, és közvetlen,
vagyis a sofőr minden pillanatban pontos visszajelzéseket kap arról,
ami az autóval történik. Ez állt a legközelebb a versenyautókhoz.
Ekkora egyetértés tán még soha nem volt a Totalcar szerkesztőségében:
az utolsó pontot a Type-R vitte.

Verdikt

<section class="votemachine">
</section>

A tesztelt autók közül

Az Astra 8 519 000, a Golf 7 908 000, a Civic 7 350 000
forintba kerül.
Aki elsősorban sportkocsit szeretne, minden más szempontot háttérbe
szorít,
ne gondolkozzon sokat, vigye a Civicet, jó szórakozást
kívánunk hozzá. Az Astra előnyei közé tartozik a jó megjelenés, a
brutális, már alul is nyomatékos turbómotor és a gyors futómű, hátránya
viszont a magas ár és a maradi műszerfal. A Golfra az összehasonlító
teszt végén kicsit másképp tekintettünk, mint a másik kettőre. A GTI
külön kategória. Az vegye, aki sokat autózik, ezért a vezetés
élményénél fontosabb neki a mindennapi kényelem. A Golf sokkal
kulturáltabb vetélytársainál, igaz, ugyanannyival rosszabb
sportkocsi.

Neked ajánlott