Marcipán a versenypályán

2004.03.22. 09:47

Vannak az életben megmagyarázhatatlan pillanatok, amikor az ember pár órára kiválasztottnak, a sors kegyeltjének érezheti magát. Ilyenkor különösebb megerőltetés nélkül, szinte maguktól hullanak az ölébe, amikről azelőtt legfeljebb csak álmodozni merészelt. Nagyon sok ilyen alkalmat nem tudnék felsorolni rövid életemből, de egyre teljesen tisztán emlékszem.

csik.jpg

Még tavaly októberben történt, hogy - Palik Lacinak hála - a Hungaroringen nyílt nap keretében boldog-boldogtalan kipróbálhatta magát és kocsiját a versenypályán. Sajnos nem sok ilyen nap van egy évben, száguldozni vágyó elmeháborodott viszont annál több akad, következésképpen sok várakozási idő és kevés autózás, mindazonáltal felejthetetlen élmények várnak a látogatókra. Kiváló lehetőség mindenkinek, aki szeret vezetni és csiszolgatná még a tudását.

Több éve látogatom a rendezvényt, eddig tehát nincs a dologban semmi rendkívüli. A nagy nap előtti este viszont kaptam egy telefont. Egy barátom közlölte, hogy mostanában vásárolt egy Mini Cooper S-t - igen, a csúcsmodellt!!! - és akár ki is próbálhatnánk. Azonnal levert a víz. Nem vagyok fanatikus, de ez mindenképpen ízletes falatnak ígérkezik. Saját autómmal is sok örömöt leltem volna a dologban, de egy Minivel sokkalta fennköltebb lesz az egész. Nincs ember, aki ne figyelt volna fel erre a műremekre. Lehet, hogy valakinek éppenséggel nem tetszik, de mindenki szívesen menne vele egy próbakört, azt lefogadom. Némi zaklatott alvást követően végre csak eljött a reggel. Beültem egyszerű, bukolikus kis GSI Astrámba és megtámadtam az M3-ast.

A Hungaroring parkolójában már reggel tízkor teljes volt az őrület. Egymást érték az autók, a sima egynégyestől a versenyautóig. Először leszurkoltam a 6 500 Ft részvételi díjat, majd elindultam megkeresni a barátom. Sok volt a csillogó-villogó, optikai tuningtól roskadozó autócsoda, mégsem esett nehezemre megtalálni a Minit, ami egyedi arcával egyáltalán nem hasonlított egyik körülötte álló társára sem, élénk kék színe pedig szinte kikiáltott a tömegből. Olyan alapossággal tervezték, hogy gyakorlatilag egyetlen olyan részlete sincs, amit ne lehetne külön kiemelni. A teste világoskék, a tető, a 16-os kerekek és a visszapillantó tükrök pedig fehér színben pompáznak. (a fotók most készültek, a téli felnikkel)

Az autó alján végigfutó fekete műanyagkeret, valamint a krómozott díszcsíkok, kilincsek és tanksapka teszik már-már megdöbbentővé az összhatást. Képen már sokszor láttam, de ez így élőben egészen más. Földbe gyökerezett lábbal hagyom, hogy hatalmába kerítsen a szépség. A hatalmas fényszórók között elhelyezkedő légbeömlő, a krómozott dupla kipufogóvég, a szolíd hátsó szárny és a kocsi oldalán és hátán lévő piros "S" betűk hivatottak elsősorban jelezni, hogy nem egy közönséges, mezei Minivel állunk szemben.

Nem kérdeztem, szabad-e, csak feltéptem az autó testéhez képest hatalmasra méretezett keret nélküli ajtót, hogy tovább legeltethessem a szemem. Belül a bőr és az alumínium uralkodik. Jobban mondva alumínium hatású műanyag, ami elsőre nem tűnt fel, de miután feltűnt sem szegte kedvem. Ízléses a kék-fekete, deréktámasszal ellátott sportosan kemény bőrülés. Szembetűnő, hogy a valóban másodlagos jelentőséggel bíró kilóméteróra bár hatalmas, a középkonzolon kapott helyet, velünk szemben a kardinális fontosságú fordulatszámmérő műszer található - igazi sportkocsihoz méltón. Tetszenek a kerek, olasz autókból ismert légbeömlők.

Az ablaktörlő és a lámpa-index kapcsoló alumíniumszínű műanyagkarokon foglal helyet, a maradék elektronikát a középkonzolról vezérelhetjük ízléses, krómozott kapcsolók segítségével. Ilyen autóhoz már légkondícionáló, és kipörgésgátló is dukál. Csak el ne felejtsem kikapcsolni! Beállítom az ülést és a kormányt, majd igazán sportos pozícióból, jó mélyen ülve - a kormány magasan - pislogok kifelé az autóból és mivel még úgyis van egy jó fél óránk, ráveszem barátom, nyomban próbáljuk ki közúton.

A motor 163 lóerős, 1,6 literes. Kompresszor segít, hogy 7.7 másodperc alatt 100 km/h-s sebességre gyorsítsam ezt a rövid, de széles és jó nehéz - 1140kg tömegű - autókölteményt. Bőven elegendő indok, hogy elfordítsam a kulcsot. Nagyobb hengerűrtartalmú motorokat megszégyenítő morcossággal kezd brummogni, szép mély hangja van a sportkipufogónak. A kuplung - ahogy illik - jó kemény, a hatsebességes váltó nem rossz, bár ennyi pénzért szerintem jobbat is adhattak volna.

< >