Konzervdoboz? Épp ellenkezőleg

Azok a huncut koreai bemutatók

Voltam már Daewoo-gyárlátogatáson a Lanos európai összeszerelésének megkezdése alkalmából. Vittek vagy ezer (nem túlzok) kelet-európai újságírót nagyjából tucatnyi chartergéppel Varsóba. Ott kiokítottak bennünket, hogy a fő Daewoo-vezér nevének hallatán ütemes tapsban kell kitörnünk a reménytelenül hosszú, természetesen koreaiul zajló beszédek alatt. Fullos Rákosi-flashback. Ezek során egyébként Park úr, a magyar Daewoo Motors főnöke, mellesleg a mi házigazdánk, az elsőtől az utolsó percig kint aludt a buszunkban. Egyik beszéd után végiglépdeltünk az ex-FSO konszern Varsó világháború utáni újjáépítése táján berendezett gyártósora mellett. Polonez-teherautók (asszem FSO Pickup volt a hivatalos nevük) között elvétve már ott csorgott tova egy-egy űrkorszakbeli Lanos. Legalábbis akkor olyannak tűnt.

Az egyik metálzöld példány első felsírásánál asszisztáltunk is. Beindította a kék köpenyes szaki, gomolygott a kék füst a kipufogóból, aztán a dobokra csöpögő, olvadt alvázvédő további fekete segélyjeleket kevert a sűrű ködhöz. Majd' megfulladtunk. Persze a Trabi-találkozóba illő látványt lelkesen fotózta a sok szenzációhajhász firkász, csak a koreánusok nem örültek. Hogy miért, nem tudom.

Barátkozásiból este az egész gruppot átterelték a varsói operaházba, ahol egy dél-koreai, ám az alkalomhoz illően lengyelül előadó vendégénekesnő főszereplésével megtekinthettük a Hattyúk tava című remeket. Miközben haldoklott a színpadom, eszembe jutott egy régi URH-betétszám: "tízezer volt radíroz bele az agyba..." Azt az egy órát egy hét katonasággal is megváltottam volna, még akár kopaszként is a tatai híradószázadnál, tényleg.

Bennünket, újságírókat előre ültettek, a koreai vezérkar rengő tokával, üvöltve horkolt a hátsó sorok sötétjében. Jó Park urunkra vetült azért egy egészen vékony fénycsóva.

A Kia meg egyenesen Dél-Koreába vitt, új gyártelepet nyitottak, bár az jóval modernebb volt a Polski-üzemnél. Végeláthatatlan sajtótájékoztatók sorozatán bizonyították, hogy náluk a párbeszéd ismeretlen műfaj. Bármit kérdezhettünk, akár a nemzeti szokásokról is, mindenre csak azt a választ kaptuk, hogy az új Credos, meg persze a Sephia is "guttká", azaz angolul "good car".

Aztán az első vacsorán az összes kákabélű magyar beteg lett, az utána következő másfél napban ki így, ki úgy, de nem a szokványos módon visszaadta Koreának, amit tőle elvett. Csak azok vészelték át emberi méltóságukban az ügyet, akik számolatlanul itták a viszkiket. Azóta gyanús országokban én is minden vacsora után iszom egy kupica Johnnyt. A kimcsit mondjuk sajnáltam, az nagyon finom volt. Közben valami skanzent is megnéztünk, asszem éppen mínusz huszonöt fok volt arrafelé, de nem éreztük a láztól. Említett skanzenben a korhűség kedvéért a modern, guggolós vécét a talajtól húsz centi magasságban elhelyezett nádfalak választották el a külvilágtól. Higgyék el, a hatodik rájárásnál már nem is zavart a jeges tájfun. Buliztunk, na.

Lefogyott, lázas és zöld színű bagázsunkat inkább gyorsan átreptették Thaiföldre lábadozni - a négyórás repülőút alatt elfogyott a vécékből az összes papír, a foglaltságot jelző lámpa izzója pedig kiégett. De a thai harminc fokban egyszerre mindenki jól lett. Másnap már két pofára zabáltuk a lehetetlenül csípős kajákat, onnantól kutya bajunk sem volt. A koreaiakkal régebben könnyen váltak kalanddá az efféle rendezvények.

Mióta a GM átvette a Daewoo fölött az irányítást, a Hyundai és a Kia pedig kulturált, nyugati nagyvállalattá nőtte ki magát, elmaradnak a túlélőtúrák. A külföldi rendezvények óramű pontossággal ketyegnek, Toszkána, Spanyolország, Franciaország az úti cél. Úrhölgyek és úriemberek rendezvényeivé váltak, az izgalom a múlté, a vállalatok mai alkalmazottai talán nem is sejtik, milyen bulis világvége-hangulatot teremtettek számunkra elődeik. Legközelebb talán a kínaiakkal lehet majd izgulni.

Ezért is ért váratlanul a régi koreai bemutatók hangulatát idézően, kissé furcsán alakult magyarországi Cee'd SW-bemutató, amelyen nemigen sikerült vezetnem az autót. Ám a cikkre több márkakereskedőtől azonnal jöttek a tesztautó-felajánlások, alig egy nappal később az importőrtől is befutott. A PR-csatornák ezek szerint jól működnek. Ezért alakult úgy, hogy viszonylag hamar hozzájutottunk a Cee'd kombihoz.