Négy ajtóval is nagyszerű. Az 1,8 benzinmotor alapjárattól erős, ehhez képest kifejezetten takarékos. A futóműve finom, rázós úton siklik, rázós helyzetben keményen tart. Belülről csendes, kényelmes és szép, pont olyan, mint 1994-ben, amikor megvettem életem első (tízéves) japán autóját. De a legkevésbé sem látszik innovatívnak.
<page name="0"></page>
Belső levelezés a Honda Motor Co.
értékesítési és termelési igazgatósága között (nem hiteles)
2006. tavasz
Értékesítés: Kollégák, valami gond van az európai piacon. Az
újságírók egyöntetű lelkendezése ellenére nem úgy viszik az
ötajtóst, mint szeretnénk.
Termelés: Jó, jó, de mit tegyünk?
Értékesítés: Hogy álltok a négyajtóssal? A 35 év felettiek
egyszerűen elmaradtak a szalonokból és a nyitott napokról. Ezzel
szemben tizenéves kamaszok érdeklődnek e-mailben, mikor lesz
virtuális vezetés Civic-szimulátorban, van-e letölthető változat
playstationre?
Termelés: A négyajtós kész, kicsit lebutítottuk a külsejét az
amerikai igényekre, de nem azt mondta az európai marketingvezető,
hogy látni sem akarja?
Értékesítés: Teljesen mindegy, mint mondott az az eszelős,
nekünk a fejünket veszik, ha nem történik sürgősen valami!
Termelés: Végül is van gyártási kapacitás, és nem is lehet
rossz, ha ott az év autójának
választották . És olcsóbban tudjátok adni, mint az ötajtóst.
Értékesítés: Egy percet sem veszíthetünk, azonnal indítsátok
az első szállítmányt!
Termelés: Nem baj, hogy csak egynyolcas van?
Értékesítés: Egyetlen szám érdekel: négy ajtaja legyen.
Nem lehetetlen, hogy késő az intézkedés. Mint minden tesztautót, ezt
is bemutattam a főállásom telephelyén dolgozó munkatársaimnak. Mint a
futballhoz, az autókhoz is mindenki ért, véleményüket szókimondó
stílusban szokták tudomásomra hozni. Legnagyobb döbbenetemre
a várt lelkendezést disszonáns jelzők helyettesítették. Kicsi a
csomagtartó, hátul nincs elég fejtér, csiricsáré a műszerfal, alig
pörög fel a motor, csúnya az eleje stb. stb.
Nekem drága a népszerűség, nem vitatkoztam velük. Inkább
megállapítottam, hogy a csomagteret a patkószegek kiveszésével
feleslegesen foglalja teljes pótkerék.
Siralmasan elavult, hogy a központi zár tudomást sem vesz a
csomagtartó létezéséről. Kulccsal vagy a nyolcvanas években pazar,
ma komolytalan, a benzintöltő nyílásával közös mechanikus karral
nyitható. A 180 centire nőtt kollégáról megállapítottam, hogy tényleg
éppen csak befér, haja súrolja a hátsó üveget. A lábát viszont
nyugodtan rakhatja keresztbe.
A digitális kilométerórát mindenki gyűlölte, pedig jól olvasható.
Hát nem azt hánytorgatták fel neki, hogy miért ilyen nagyok a
számjegyek? Meg hogy kétszer kell fókuszálnia a szemünknek, ha a
sebességen kívül a motor fordulatára is kíváncsiak vagyunk? Pedig olyan
jó látni, hogy a középkonzol az autó szerves része, nem utólag,
kényszerből odaillesztett valami. Konzervatív gyártóknál gyakoriak az
új divat szerint készült fémszínű rádió- és klímakonzolok, amikről süt,
hogy a dizájner megkerülésével, utólag csempészték be, de a műfa
díszcsíkot nem merték kidobni. Itt meg benne van, rögtön MP3-at tud a
hatcédés fejegység. Hogy közben nem írja ki, milyen rádiócsatornát
hallgatunk, és persze nincs benne RDS? Istenem, az Újvilágban biztos
nem követelmény.
Állítom, hogy a negatív megjegyzések nem is neki, hanem ötajtós
testvérének szólnak. Igazából semmi különleges nincs benne, erre azt
mondani, hogy túlságosan modern? Ha már mindenáron bántó szavakkal
akarnám illetni, pont az lenne a kifogásom, hogy túlságosan hasonlít
pár éves önmagára vagy a 2004-es Mitsubishi Lancerre. De nem akarom, a
Lancer (nem
ez, hanem az
amerikai) tetszik is, és a négyajtós új Civic is
kedves, bumfordi szedán, a mértéktartóan maradi, furcsaságoktól
irtózó középréteg ízléséhez puhítva.
Amiért nem hagyom bántani
Természetesen
a leszólás után senkit sem hagytam vezetni. Érdemtelenek, nem
szolgáltak rá. Így aztán nem fogják tapasztalni soha, hogy az álló
helyzetben felbőgetett motor lehet, hogy nem veszi úgy a fordulatot,
mint az ő maximum 100 lóerős akármijük, de vezetni pokolian jó.
Ott kezdődik, hogy
erős, de mindenhol. Ezres fordulatnál kellemesen csorog; ha
kell, finoman gyorsul. 45-50-nél minden habozás nélkül négyesből
hatodikba kapcsoltam, és mentem a forgalommal váltás nélkül, nem volt
gond, ha közben váratlanul nyolcvanra gyorsult a sor. Én ugyan egyszer
sem pörgettem öt és fél ezer fölé, de nem is kellett. Addig biztosan
minden átmenet nélkül, egyenletesen húz, klassz ez a 140 lóerős motor.
Kár, hogy nem kapott egy kímélőbb hatodikat, amivel nem 2600-on forogna
száznál. Persze kétségtelen, hogy ahová eredetileg szánták, egyetlen
kézi váltóst sem szállítanak, és a 75 mérföld/órás engedélyezett
sebességnél sem hajtják szét a motort.
Aztán takarékos. A saját fedélzeti adatközlője szerint 7,4 literes
átlagot csináltam, tisztán városban 8 körül játszott, aztán
visszavett tempójú vegyesben lement 6,9-re. Úgy, hogy fele sűrűn
lakott település volt, tehát vidéken a 6 liter nem irreális. Autópályán
sikerült aztán megint felvinnem, ehhez kellett egy kis próbálgatás,
hogy bőg-e már a motor 150-nél? 170-nél? 180-nál? Hát nem. A rövid
váltó ellenére nagy utazótempót tarthatunk.
Szubjektív elem, tudom, de olyan
jó volt ismét generátort, akkusarut és motortartó bakot látni.
Ennek a Hondának nudista motorja van, ami a motortetőt kizárólag
ablakmosó-utántöltési célzattal nyitogatóknak mindegy, a többieknek meg
ujjongásra ad okot.
A futómű remek. Egyidejűleg komfortos és nyújt maximális
biztonságérzetet a kanyarokban. Komolyan azt kérdezem másoktól, annyira
iszonyúan nehéz eltalálni a rugózást és a lengéscsillapítást? Vagy a
gyári próbapályákra még nem jutottak el a /45-ös abroncsok, amiket
hagyományos felfüggesztéssel szerelt középméretű kocsikra manapság
ajánlanak a gumigyárak? Igaz, itt is egy 205/55-R16-os téli kerékkel
bizonyított, de a honi útállapotokat figyelembe véve hülyeség lenne
ennél laposabb keresztmetszetűt rátenni.
Miért szerettem?
Nem rázott, pedig olyan alacsonyrendű utakra merészkedtem vele,
ahol a kilométerkövön a szám már függőlegesen sem férne ki egy sorban.
Direkt gyorsan mentem a traktorok gyötörte, több évtizedes aszfalton -
talán titokban hidroaktív futóművet csempésztek volna alá? Aztán alig
lassítottam, ha az út nyomvonala követte az ökörhugyozást, és mintha mi
sem történt volna, szépen bevette, semmi billenés, kínos sodródás,
kétségbeesett korrekció. Úgy, hogy még kipörgésgátló sincs benne,
nemhogy valami bonyolult "magától bekanyarodik bármilyen hülye
vagy"-elektronika.
Kár, hogy
a motor és a futómű nagyszerű párosához méltatlan a fék.
Villámgyorsan bekap, hirtelen helyzetben inkább bízzunk a csodában,
mint ebben a szerkezetben. Mert ugye tudjuk, hogy nem akkor a
leghatékonyabb a fék, amikor dolgozik az ABS. Nem hiszem, hogy a Honda
ne tudna ennél jobbat. Vagy csak a téli gumi és a nyálkás novemberi
utak tették túlzottan próbára?
Tegyük helyére a négyajtós Civicet, az alsó középkategóriás
személygépkocsik közé, máris nagyra tudjuk becsülni. Ismétlem önmagam:
nagyszerű autó, de meglehetősen sok pénzért: ötmillió forintért
(vicces, de olcsóbb, mint az azonos motorral és hasonló
felszereltséggel kínált ötajtós). Utóbbi itthon piaci sikertelenségre
predesztinálja, mert
önök, kedves autóvásárlók, ki sem fogják próbálni. Pedig
érdemes. Ugyanis a konkurencia sem adja olcsóbban a 140 lóerős
benzinmotorral készült ekkora autóit. Egy jó kis 1,6D hiányzik a Civic
szedánból.
