Szívjunk vagy töltsünk?

Hagyján, hogy a Golf olyan, mint az Astra, az meg mint az Escort, de immár a Xsara is olyan, mint ők, meg a Civic is. Meg minden. Még az olaszok tartották valamennyire magukat, ők a nemzeti jellegtől mentes Tipo és Stilo között épp a nagyon jellegzetesen olasz Bravo/Brava párossal arattak.

Aztán a gyártók elkezdtek kitörni az uniformizálódásból. Van, aki kevésbé, van, aki jobban. Az Opel a H-Astrával, a Toyota a Corollával, és főleg most az Aurisszal például kevésbé, a Honda a Civickel, a Renault a kacsaseggű Mégane-nal annál inkább. Újra értelmet nyert annak boncolgatása, hogy egy alsó-középkategóriás kocsi mennyire német, olasz vagy francia.

A 308-as például nagyon francia (tesztautónk esetében egy nagyon német hi-tech motorral), a Focus pedig nagyon német, amit egy nagyon amerikai konszern gyárt, és érezhetően nagyon angolok fejlesztették a futóművét. Az egyik néha idegesítően lágy, puha, csendesen sikló, gyors, de kényelmes, a másik kemény, pontos, élvezetesen vezethető, de kicsit rideg és fantáziátlan.

Külső

Egyik kocsi sem az az objektív szépség, mindkettő inkább különlegesnek szánt formai megoldásokkal operál. És mivel extravaganciában a franciák élveznek némi történelmi előnyt a németekkel szemben, a Peugeot bizony hatásosabb, vonzóbb, mint a Ford.

A nemrég fészliftelt Focus kis szögben ejtett hátsó ajtaja bizonyára sportosnak volt szánva, mégis olyan lusta, bogárszerű, kicsit pobjedás lesz tőle az autó. A C-oszlopra felfuttatott lámpa is lefutott már. Profilból a hangsúlyos sárvédőívek és a sokküllős, egyszerűségükben szép felnik adnak lendületet a Fókának, szemből a masszív motorháztető-domborítás és a hatszögletű alsó hűtőmaszk a meghatározó. A fényszórókat csak ésszel, finoman engedte hátrafolyni a Ford, nem engedett teljesen a divatnak. Szerencsére. Jók a ködlámpa-fészkek is, kis gonosz összehúzott pótszemek.

A Peugeot jóval bátrabb ecsetkezeléssel jelölte ki a 308-as fő vonalait. Meredek far, nagyon lejtős orr, masszív C-oszlop: az egész sokkal sportcipősebb, mint a Focus. A fényszórók és a hátsó lámpák egymásnak válaszolnak, érdekesek a tükrök, meghökkentőek a laposra vasalt kerékjárati ívek. Ha profilból tekintünk az autóra, négy, hátrafelé széttartó segédvonal (a küszöb, az ajtóvédő betétek, az övvonal alatti fény-árnyék vonal, és maga az övvonal) láttatja suhanni a 308-ast. A front pedig, hát az maga a pofátlan francia fennhéjázás: elképesztő túlnyúlással, a krómozott jégkockatartóval kibélelt hóekével, meg persze a formula-autókat idéző hegyes orral. A függőlegesen tájolt ködlámpák is nagyon hatásosak.

És mennyi pici különbség van a két autó részleteiben! Nézzék csak, a zöldön hegyes az orr, a piroson lapos. A zöldön felfelé szélesedik az ívelt harcsaszáj, a piroson lefelé a szögletes. A zöldön az ajtólemezből nő ki a tükör, a piroson a tetőoszlopból. A zöldön van intarzia az ajtókban, a piroson nincs. A piroson a kilincseken fut át az oldalsó törésvonal, a zöldön alattuk. A piroson a hátsó oszlopok közt feszül a szélvédő, a zöldön beléjük harap. Hát erről beszéltem a bevezetőben: végre megint tudatosan különböznek az autók, nagyszerű!

Az utca népére a két autó nagyjából ugyanolyan hatást tett, a Peugeot-t nem nézték jobban, többen, mint a Fordot. És mindkettőt nagyon sokan, nagyon alaposan megnézték. És mosolyogtak, bólogattak. Emberek, le a szürkeséggel, vegyetek ti is élénk színű autót: feldobja a közhangulatot.

A következő oldalon jön a belső, a motor, a futómű, meg persze, hogy végül is melyik kéne.