Használtteszt: BMW 520i (E60) - 2004.

Az első E60-ak ma már bőven túl vannak a tíz éven, és bár a formát lehet szeretni vagy köpködni, de ma sem tűnik úgy, hogy elszaladt volna fölötte az idő. Klasszikus limuzinforma, oldalról látszik igazán jól, milyen hosszú a géptető; ha a csiga végigmászna rajta, félúton meg kéne állnia pihenni. Az első fényszórók sarkát megcsípték, és bátran elhúzták a sárvédő irányába, de a hátsó lámpákból is egész nagy szelet látszik ebből a szögből.

Hogy a forma nem fárad túlzottan, egy dolog, az állapot viszont igen. A fényszórók csúnyán mattulnak, de ez nem kirívó, ebben a korban nagyon sok autónál ismerős probléma. Mállanak viszont a szélvédőgumik, ami kevésbé szívmelengető, és a színre fújt tükrök tövének feketéjéről is pattog a festék. Nem csak ennél a példánynál, a jelenség gyakorinak mondható. Cserébe viszont legalább nem rohadós, köszönhetően az alumínium elemek használatának és a cinkfürdős felületkezelésnek. A Kő-Szi Autókertől elhozott ötösnek például csak a jobb hátsó sárvédőjén találtam egy hüvelykujjbegynyi festéklepattanást, rozsdált persze, de ott sem volt átrohadva, pedig ki tudja, mióta van szabadon.

Az E60-akba nagyon finom bőrbelsőket is lehetett rendelni, komfortüléssel, minden földi jóval, a tesztautóban viszont szövet van, kézi állítással. A kilométeróra szerint ez egy 255 ezret futott bél, bár Csikós ezt egy jó ötvenessel többre saccolja – ki tudja, talán a súlyosabb előző tulajdonos hagyott benne nyomokat. Mindenesetre az ülés szerkezetileg nem rossz, de oldalt már érezni benne kicsit a fémet, a párnázás elfáradt, a bőrkormányon is látszik a kopás. A többféleképp öregedő szürke műanyagok fájnak a szemnek, ez még ott sem szép, ahol a gumírozás még nem kopott le. Ennél azért a vetélytársak sokkal szebbet tudtak.

A krómkeretes műszerek a sebességen és a fordulatszámon kívül üzemanyagszintet és pillanatnyi fogyasztást mutatnak – utóbbit is mutatóval. Középen van komputer, ami a tizenévvel ezelőtti stílust képviseli, és itt jelenik meg a konkrét autó legidegesítőbb hibáját produkáló parkolóradar képe is. Nem tolatókamera, tehát csak az autó felülnézeti képén illusztrálja, hogy éppen hol mennyire közel vannak az egyes tereptárgyak, nálunk viszont nagyon csúnyán beakadt. Amikor a fotózás helyszínén először megálltam, valami növényzet volt előttem, amire elkezdett eszeveszetten pittyegni. Nem is hagyta abba akkor sem, amikor tolattam, sőt akkor sem, amikor újraindítottam az autót, csak a kereskedésbe tartó úton, bizonyos sebesség fölött volt kegyes hozzám. Egy szenzort egyébként találtam a könyöklő tárolórekeszében, a lökhárítóba helyezett érzékelők körül pedig pókhálós volt a fényezés.

A helykínálat érdekes kérdés, mert alapjában bőven elegendő elöl és hátul is, legalábbis a vezetőülést a magam 181 centijére belőve fejedelmi a tér hátul is, a lábam és a fejem is kiválóan elfér. A térérzet mégis elmarad egy A6-os Audihoz képest. A csomagtartó 520 literes, ami nem kicsi, akinek ennél több kell, és folyton pakolna, úgyis kombit vesz.

A 2003 és 2010 között gyártott 5-ös sorozatot tizenhatféle benzines és tizenegyféle dízelmotorral kínálták (ebben az azonos blokk különböző teljesítményszintű variánsai is benne vannak). A belépő benzinest, az 520i-t újkorában természetesen nem tukmálták tesztautóként a szerkesztőségekre, mégis népszerű alternatíva, ha valaki egyszerre akar presztízst és spórolást. Ha pedig már 520i, abból is volt kétféle: 2005-ig az M54 kódú sorhatos, 2171 köbcentivel, 170 lóerővel, mint a mi tesztpéldányunkban. Később ezt váltotta az N43-as kétliteres sornégyes, változatlan teljesítménnyel. Az N-es BMW-motoroknak nincs jó hírük, de ez pont nincs a húszas szégyenlistán.

Papíron a 170 lóerő és a hozzá tartozó 210 newtonméter nem mutat rosszul még másfél tonnás kaszniban sem, de teljesen más, amikor beleülünk, és kipróbáljuk. Emelkedőn, négyes fokozatban gondoltam egyet, most lepadlózom. Rossz hír, hogy már addig is padlógázon mentünk, csak éppen az ennyi volt. Rendesen forgatva lehet haladni is, 4000 környékén egész kellemesen elindul, a teljesítménycsúcs 6100-nál van. Ne legyenek illúzióink, itt már kajálni is fog. Nyugis vezetési stílushoz ez a karakter sem fájdalmas, de el kell fogadni, hogy előzésnél vissza kell gangolni. A német fogyasztásnapló, a Spritmonitor szerint átlagosan közlekedve, vegyesben 9-12 liter között kér.

Hogy az elmúlt tizennégy évben mennyire nyűgösködött a futómű, nem tudni, most viszont a jobb elejéből jött csak egy enyhe koppanás, talán csak egy gömbfej lesz cserés. Előre MacPhersont, hátra több lengőkaros multilinket szereltek, ezzel jól vezethető, kanyarokban is stabil az autó, de nem érzem annyira lerobbanthatatlannak az útról, mint egy hasonló korú, azonos kategóriás Audit. A tartósságot tekintve mondjuk úgyis az lesz a döntő, hogy amikor valami cserés, milyen minőségű alkatrésszel pótoljuk.

A BMW 520i (E60) alkatrészek árai (Bárdi Autó)
Alkatrész megnevezése	Bárdi Autó bruttó kisker ár (egységár)	Alkatrész márkája
Első féktárcsa	18 989 Ft	Textar - 1 db
Első fékbetét	25 265 Ft	Textar - garnitúra
Hátsó féktárcsa	21 535 Ft	Textar - 1 db
Hátsó fékbetét	18 541 Ft	Textar - garnitúra
Lengéscsillapító – első	45 496 Ft	Bilstein -1 db
Toronycsapágy + szilent	11 908 Ft	Lemförder - garnitúra
Felső lengőkar	38 999 Ft	First Line - 1 db
Alsó lengőkar	31 633 Ft	Febi - 1 db
Stabilizátor bekötő	8 240 Ft	Febi - 1 db
Kuplung készlet	91 893 Ft	LUK - garnitúra
Vízpumpa	14 687 Ft	Dolz - 1 db
Olaj - Castrol 4 literes kiszerelés	17 790 Ft	Castrol (egységár: 4448 Ft/l)
Olajszűrő	3 858 Ft	Mann Filter - 1 db
Levegőszűrő	9 995 Ft	Mann Filter - 1 db
Karosszériaelemek
Motorháztető / alumínium	184 989 Ft	Van Wezel - 1 db
Motorháztető / acél	87 596 Ft	Van Wezel - 1 db
Első sárvédő	19 456 Ft	Klokkerholm - 1 db

Az E60-as ötös-generációt a Népítélet alapján szeretik a tulajdonosok, az osztályzatok nagy átlaga 7,39. Igaz, a 120 ítéletnek csak töredéke szól 520i-kről azok viszont nem számolnak be horror-meghibásodásokról. A dízeleknél ezzel szemben itt is fennáll az örvénycsappantyú-probléma, ami komolyan rendet tud rakni a motorban, ha beüt a krach. Ezen kívül egyébként automataváltó-meghibásodásokról, a kormányműház kopásáról hallani, valamint arról, hogy az alumínium kasznielemeket aranyárban mérik. Egy-egy bontott sárvédőért 30-40, motorháztetőért 100 ezer forintot kell kicsengetni.

A 2003 és 2010 közötti 5-ös népszerű a magyar piacon, érvényes okmányokkal 680 találatot hoz fel a hahu – ezek közé azért becsúszik még néhány a kifutó E39-ből is. Ebből viszont kevesebb mint száz benzines, 520i-t pedig 29-et találtam a teszt megírásakor. 1,8 millióról indulnak, de egy-egy sérülésmentes, full-full-fullos felbukkan négymillió fölött is. A nagy átlag befér 2-2,5 millió közé. Aki ezredforduló utáni német prémiumot keres ebben a kategóriában, megnézheti még a W211-es, elődjénél kevésbé rohadós Mercedes-Benz E osztályt. Az 1,8-as belépő-benzinesből még az alapmotoros BMW-nél is szűkebb a kínálat, az árak kétmillió körül kezdődnek. Audiból ez már a C6-os A6 kora, a single frame-es 2.0 TFSI-ket ugyancsak kétmillió táján mérik. A választás ilyen értelemben tehát leginkább hitvallás kérdése.

Akit nem zavar az 520i lomhasága, sima járású, de visszafogott erejű sorhatost kap a pénzéért. Nem különösebben problémás típus, de kopó-fogyó alkatrészeknél is érdemes a prémium felárral kalkulálni, és még megvétel előtt mérlegelni, belefér-e, ha hirtelen kell valami a fékhez, futóműhöz.