Mértékletes lendülettel - Toyota Avensis 2.4 VVT-i Liftback Sol Executive

Az igazat megvallva először egy kicsit húztuk a szánkat, amikor a márka hazai vezérképviseletének illetékesei közölték: a 2,4 literes változatot delegálják a hosszú távú tesztre. A topmodell érkezése alapjában véve üdítő volt, automata sebességváltó, tempomat, bőrülések, hifi stb., de az öblös négyhengeres motor vélelmezett étvágya, a kategóriájában kicsinek számító üzemanyagtankból adódó alacsony hatótávolság és a téli terminus (december-február) elsavanyította a mosolyunkat. Reméljük, nem tűnik fellengzősnek az iménti hangulatjelentés, ha mégis, azzal együtt érdemes volt megemlíteni, hiszen tapasztalataink összegzése éppen ettől tükrözi még élesebben az "előítélet" és a tények kontrasztját.

Meglepetés I.

Kezdjük rögtön a csekély gazdaságossági hatékonysággal vádolt erőforrással és a méretosztályban cseppet sem elhanyagolható hatótávolsággal. A soros, négyhengeres erőforrás a nagytestvér Camryből származik (a blokköntvény furat/löket aránya ugyanaz), a főtengely, a hajtókarok, a dugattyúk, a hengerfej, valamint a vezérlés és a hengerenkénti közvetlen befecskendezésű üzemanyag-ellátás egysége azonban teljes egészében új fejlesztés. A beavatkozás eredménye egyebek mellett plusz 11 lóerő és 12 Nm. A motor tehát magas nívószinten áll, a direkt befecskendezés azonban önmagában még nem jelent szupertakarékos üzemet - erről néhány más, hasonló rendszerű típus tesztje során már megbizonyosodhattunk. Csakogy! A Toyota Avensis 2,4-es benzinese maga a megtestesült cáfolat, hiszen a teszt során teljesített 17 720 kilométer alatt mindösszesen 1822,22 liter 95-ös ólommentest égetett el, ami 10,28 literes átlagfogyasztást eredményezett. A lökettérfogatot és a gépkocsi tömegét figyelembe véve ez igazán nagyszerű, s így a közel 600 kilométeres hatótávolság sem tűnik macerásnak, például a Budapest-Bécs retúr egy tanknyi benzinnel gond nélkül teljesíthető.

Meglepetés II.

A fölöttébb barátságos étvágyú motor kifejezetten kulturált járású, igazi "toyotás", a viszonylag hosszú löket és a négy hengerre osztott 2400 cm3 dacára könnyedén pörög fel. A hozzá társított ötfokozatú, szekvenciálisan is kapcsolható automata sebességváltó működése ugyancsak dicséretes, a gombnyomásra aktivizálható "hóprogram" pedig megnyugatóan avatkozik be a menübe, az elektronika tompítja a gázreakciót, s nincs bizonytalan mozgást eredményező fel-le kapcsolgatás sem. Szekvenciális módban ugyan nem villámgyors, de élénk a fokozatváltás, így - például intenzívebb gyorsításoknál, vagy szerpentinen tempósan haladva - két kapcsolás között nem esik vissza jelentősen a fordulatszám, s megmarad a lendület. Az élvezetes, hazai útjaink minőségét figyelembe véve pedig már a tünetmentes autózáshoz is jó, kellőképpen toleráns futómű szükséges. Nos, az Avensis elöl MacPherson, hátul kettős keresztlengőkaros rendszere éppen ilyen, stabil, de nem túl feszes ahhoz, hogy a 16 colos téli gumiabroncsok után a 17-es felnikre szerelt nyári köpenyekkel ne legyen kényelmetlen és kellemetlen az utazás. A rugók keménysége és a csillapítás mértéke ugyan nyilván a "sportosabb" európai igényekhez igazodik, ám ezzel együtt is komfortos kilométereket garantál. A fékek működése és hatékonysága minden körülmények között hibátlan, sőt akár nagyobb teljesítmény és lassítandó tömeg esetén is elegendő erőtartalékkal rendelkezik a rendszer.

Meglepetés III.

Eddig csupa magasztalás az Avensis jellemzése, a bizonyítványban jeles érdemjegyek sorakoznak, a modell szikrázóan kék egén azonban olykor néhány bárányfelhő zavarhatja a napsütést - azaz, nincsen rózsa tövis nélkül. A makulátlan kényelmet nyújtó utastérben történetesen pont a vezetőülés pozíciója hagy kívánnivalót maga után. Jómagam a nem túl szálfányi, 184 centis magasságommal sem tudtam kellően mélyre süllyeszteni a "bal 1-es" fotelt, így olyan érzésem volt, mintha kispárnán ülve vezetnék. A kilencmilliós árkategóriában egyenesen illetlenek a belső zörejek, ezek palettájáról az általunk tesztelt példányban a nyitható fedelű középbox és az ajtókárpit könyöklője is önálló dallamokat játszott, az anyósülés hevederen lógó biztonsági övének csatja pedig gyengébb minőségű úton haladva minduntalan kopogott a B oszlop kemény belső borításán. Talán kukacoskodásnak tűnhet, egy ilyen teszt után azonban feltétlenül említést érdemel, hogy hiába a fedélzeti komputer dupla kijelzője és a párosával megjelentethető adatsor, a kilométeróra napi számlálójának nullázásakor - például tankoláskor - minden addigi paraméter (átlagfogyasztás, átlagsebesség) is törlődik, tehát a különféle kis statisztikáinkat csak két feltöltés között készíthetjük, vagy esetleg akkor, ha a napi számlálót futó értéken hagyjuk.

Konklúzió

A teszt időtartama alatt gyakorta szegezték nekünk a kérdést: no, milyen autó az Avensis? A válasz összetett, a lényeg azonban, hogy igen jó autó. Aki egy gazdag felszereltségű, megbízható, elegáns, de nem provokatív kocsira vágyik, az meg se álljon az első Toyota-szalonig! Ha érzelmesebbre szeretnénk venni a "figurát", azt mondhatjuk, hogy az Avensis a tipikus példája azoknak a gépkocsiknak, sőt - továbbmegyek - használati tárgyaknak, amelyek napi közelségükkel, szolgálatkészségükkel ugyan nem csalnak elő örömkönnyeket az ember szeméből, nem kerít hatalmába katarzis, ám ha már nincs velünk, borzasztóan tud hiányozni. Nos, ezt éreztük mi is, amikor a mandátum lejártával vissza kellett adnunk az importőrnek...

Szabó Róbert, fotó: Hilbert Péter