Még mindig röpülnek a tányérok, ha a nagy családi ebéd végén szóba jön a huszonöt évvel ezelőtti Dacia? Gyógyítsa a kutyaharapást szőrével, vegyen Logan MCV-t! Garantáltan hatni fog.
Ehhez persze kellett egy vaskosan megtömött pénztárca, ez esetben a Renault-é. Nélküle ma már talán csak omladozó, a negyedik vadprivatizáló portfóliójában pihenő tétel lenne a Dacia gyár , a valóságban pedig gazzal benőtt vasbeton romhalmaz lenne az egész, az egyik sarkában egy valóban profitot termelő kínairuha-nagykereskedéssel. Nem hinném hogy létezett volna akkora elszántság Pitestiben, ami képes lett volna a román nemzeti autógyártót életerős üzemként átmenteni a huszonegyedik századba.
A szörnyűségek helyén most kulturált gyár feszít, benne az olcsó kivitel ellenére is masszív és becsülhető cikk készül, a neve Logan. Azt a megdöbbentő sikert persze nehéz lesz megismételnie a Renault-nak a Daciával, amit a Skoda hozott a Volkswagen-konszernnek bő évtizede. A Dacia nem valószínű, hogy megingatja az anyamárka pozícióit, bár kétségtelen, hogy a huszonegyedik század eleji Renault esetében ez nem akkora kihívás, mint a huszadik század végi VW-vel volt.
De most mintha erre is látszana némi esély. Ahogy a Volkswagen tenné a Golffal, a Leonnal és az Octaviával, úgy Renault-berkeken belül mérjük a hasonlót a hasonlóhoz, tehát a Thaliát a Loganhoz. A Logan olcsóbb. A Logan jóval tágasabb. A Logan megbízhatóbb, masszívabb, és egyszerű, őszinte felépítése miatt még vezetni is élvezetesebb. És a Thalia? A Logannal szemben fel tud mutatni egy nagy puttonyt, meg egy sokaknak talán megnyugtatóbb török gyártást. A mostani Cliót felesleges is elővenni az összevetéshez, mert az is kisautó ugyan, méghozzá ugyanattól a cégtől, de árával más világba tartozik.
Csak a neve ne Dacia lenne ennek a szerencsétlen Logannak, vagy legalább nálunk ne. Mifelénk ez szitokszó autós berkekben, olyan, mint hamburgerben a Moszkva téri hónaljszagú, vagy fekete énekesben a Fekete Pákó . Érdekes, hogy az olyan országokban, ahol szinte egyáltalán nem ismerték a román autókat - például Oroszországban - Renault Logan névvel forgalmazzák a típust. Ilyen módszerrel a Logant is rögtön jobban kapkodná a magyar, mint a Thaliát.
Egyébként a kocsiről szinte süt, hogy a Renault rettegett: a Logan majd elviszi a fejőstehén Thalia vevőit, a közgazdászok ezt cégcsoporton belüli kannibalizmusnak nevezik. A Logan minden porcikáját szándékosan ellenszenvesre tervezték. Egyetlen harmonikus vonal, kitalált ív, akár a legcsekélyebb mértékben is kellemes tapintású beltéri műanyag, minimális fantáziáról árulkodó kapcsoló nincs a kocsiban. Van helyette rossz ergonómia (például a szellőzőrendszer gombjait nehezebb elérni, mint a Dacia 1300-ban hajdanán), meg gyilkos indexvisszajelző-hang. A szellőzőrostélyok, műszerek és kapcsolók pedig simán pályázhatnának nemzetközi formatervezési citromdíjra.
De a kiváló műszaki alapokat gonosz álcázással sem tudták elfedni: a Logan rugózása alapvetően sprőd, de éppen csak hogy soha ne váljon zavaróvá. Viszont a leggonoszabb káeurópji kátyú sem fog ki rajta - egyszerűen képtelen felütni. A váltója precíz, mintha nem is Renault-ból származó szerkezet lenne alatta. Nyilván keveset törődtek azzal, hogy a zajok és a vibrációk mennyire szűrődnek az utastérbe, ezért egyszerűbb rudazattal is beérték. Ennek következtében megmaradt jó adag mechanikai érzet.
A kormánya (de csak a szervós kivitelé) egészen pontos, ülései nem túl kényelmesek, mégsem fárasztó bennük a hosszú utazás, az utasterében csak a kivételesen langaléták nem férnek el, és még a dinamizmusa is tűrhető, sőt a nagyobb motorokkal szinte vérpezsdítő. És nem zörög, nem támolyog - jól működik. Sok ezer elégedett magyar vásárló gondolja úgy, hogy az új Dacia megvásárlása életük ésszerűbb döntései közé tartozott. A Népítélet statisztikáihoz képest elenyészően kevés az elégedetlen tulaj, azok is elsősorban az eredeti francia motorral szívták meg, illetve rájöttek, hogy a Dacia-logó még a Daewoo feliratnál is égőbb dolog egy autón. Az oroszlánrész viszont - egyszerűen imádja.
