Optikai csalódás

A Subarunak elege van a rétegmodellkedésből, piacot akar. 2010-ben a mainál 40%-kal több autót szeretne eladni. Piacot pedig úgy tud szerezni, ha a vásárlóközönség sportautó helyett átlagos kompaktként kezeli és veszi az Imprezát. Egy átlagos kompaktot pedig úgy mutatunk be, hogy előbb az alapmodellt, aztán a csúcsváltozatokat, nem mindjárt - a mellesleg már kész, Frankfurtban hamarosan megtekinthető - WRX STI-t. Ez az egész nem az én fejtegetésem, a Subaru képviselői maguk mondták el mindezt a sajtótájékoztatón.

Így hát az új Impreza egyelőre egy átlagos kompakt, összkerékhajtással. Azokon a piacokon, ahol a történelem folyamán nálunk szerencsésebben alakult a GDP, egyenesen második autónak, kvázi bevásárlókocsinak szánják. És állítólag jól is fogy, Japánban már most nagyon szeretik a háziasszonyok, és a többi klasszikus Subaru-piacon, Svájcban, Izraelben, Amerikában is fogják majd. (Nálunk is több tíz előrendelést vettek már fel rá - igaz, nem hinném, hogy itthon bevásárlóautónak használnák majd őket.)

Persze azért átlagos kompaktnak továbbra is csak külseje, belseje és az alapmotorok teljesítménye alapján nevezhető az Impreza. A technikai különcködés szerencsére megmaradt, továbbra sincs Impreza összkerékhajtás és boxermotor nélkül. Sőt, a polgáriasodás egy újabb unikumot is hoz majd; ma még nincs, de állítólag jövőre végre elkészül a dízelboxer.

Az új Impreza nagyon nem fotogén autó. A bemutató előtt, itt-ott látott képek alapján egy aránytalan, jellegtelen, unalmasan csúnyácska szürke kompaktra készültem. Ahogy elnézem azokat a fotókat, melyeket én készítettem, megint csak ilyen autót látok.

De ne higgyenek nekik, nem ennyire rossz a helyzet! Az Impreza cseppet sem néz ki rosszul - élőben. Aránytalan ormányossága eltűnik, unalmas lompossága fickós vidámsággá változik, ha megkapja a harmadik dimenziót. A hátsó lámpa ugyan egyesek szerint élőben is túl homasitás, viszont ha kigyúlnak benne a LED-ek, mindjárt megszépül.

Számos autóra hasonlít, tagadhatatlan. De míg a képeket szemlélve csak egy Nissan Almerával összegyúrt Mazda 3 jutott eszembe, a hús-vér autót látva már BMW-s, roveres, lexusos áthallásokat is csengeni véltem fülemben szememben, izé, szóval ilyesmi. Különösebb egyedi stílusjegye ellenben nincs, ami a mai, márkaarculattal súlyosan terhelt világban elég meglepő. Még a keret nélküli ablakokat is feláldozták, állítólag a szélesebb ajtónyílások oltárán. Szomorú vagyok.

A motortér viszont maradt subarus. Semmi hangtompító lap, semmi díszburkolat, a technikamániás gyártó mérnökei nem engedték, hogy bármi is eltakarja a fémet. A polipszerű szívócső-rendszer nagyon látványos, kár, hogy hiányzik a motor mögül a turbó. Ja, és nem látszik, de elmondták: az előző Imprezához képest a motort bő két centivel lejjebb helyezték, így a súlypont még közelebb került a talajhoz.

Odabent, az utastérben már csak a szürkeség maradt. Koreai műszerfal, japán ajtóbelső, univerzális középkonzol, jellegtelen ülések; csak a kormány közepén ragyogó Fiastyúk mutatja, mivel is van dolgunk. Meg egy kar középen.
Az egyetlen érdekes dolog egy fura kallantyú a kézifék mellett. Ez nem más, mint a felező kapcsolója. Először hülyeségnek gondoltam: minek egy lapos hasú utcai 4x4-esbe felező? Aztán beültem a tesztautóba, elindultam, és rájöttem.